Így aztán minden akadály elgördült a saját banda létrehozása útjából és nekiláthattak a
tagkeresésnek és a dalírásnak. Az akkortájt született nóták java részét a feledés jótékony
homálya fedi, közülük csak egy, a Köpök rátok került fel később a csapat első demójára.
A megfelelő zenésztársakra az új év tavaszán, újsághirdetés útján leltek rá. Így került a bandába
1994 márciusában Móritz Norbert (Móritcz) basszusgitáros és Krisztián szólógitáros.
Ekkor vették fel a Romantikus Erőszak nevet. Ezzel két dologra is akartak utalni. Egyrészt arra a magányos és sokszor kilátástalan küzdelemre, amely többször előfordult a nemzet történelmében a
török elleni küzdelmekben éppúgy, mint a szabadságharcainkban, vagy Trianon idején,
másrészt Chicagóban létezett egy ilyen nevű skinhead csoport a nyolcvanas évek közepén.
Rendszerint péntek délutánonként próbáltak Móritcz kispesti szobájában és mivel erősítője
akkoriban még csak neki volt, a gitár egy lemezjátszóhoz csatlakoztatva szólalt meg. 1994.
május 21-én délelőtt a Keletiben, hangszerekkel és pár üveg itallal felszerelkezve a srácok
felszálltak a miskolci vonatra, hogy életükben először kiálljanak a színpadra egy borsodi
kisvárosban, Mezőkövesden, a helyi szabadtéri rockfesztiválon az Archívum és a Nemzeti
Front társaságában. Budapesten néhány héttel később mutatkoztak be Dudi (az Oi-KOR volt énekese) kocsmájában, a Törökőrben, ahol a fellépésekért ingyen sör járt. A koncertműsoruk néhány saját dalból és pár feldolgozásból állt. Játszották a Ballagó Időtől az Ó Magyarországot, a Független Adótól a Zivatar Előtti Fülledtséget és az Egészséges Fejbőrtől a Skinhead nyolcparancsolatot. Az első komolyabb önálló megmozdulás 1994. december 9-én történt. A Romantikus Erőszakhoz és az Archívumhoz a hódmezővásárhelyi Hyde Park és a kőbányai kopaszok alkotta Erőltetett Menet csatlakozott és ez a négy banda egy zsúfolt teltházas Viking Club-os bulival bizonyította, hogy a magyar színtér nem csak a régi nagyokból áll, és az emberek kíváncsiak a fiatal zenekarokra is. Az Archívum tagjaival amúgy még Mezőkövesden, egy kisebb skinhead-punk csetepaté során barátkoztak össze és akkoriban több koncertet szerveztek közösen.

Mindent maguknak kellett megoldaniuk. Éjszakánként plakátoztak, pakolták a felszerelést a
koncertek elött és után, de a lényeg az volt, hogy zenélhessenek. Még ez év decemberében
felvették az első, minőségileg nem túl jól sikerült demójukat Budapesten, a City Sound
Stúdióban, Tóth Gábor hangmérnök és egy 12 sávos magnó segítségével. A tíz dalt
tartalmazó anyagot öt nap alatt rögzítették élőben, meglehetősen mostoha technikai
körülmények közepette, ami főleg a gitár hangzására nyomta rá a bélyegét. Vokalistaként
ezen a felvételen mutatkozott be Patay Zóra és Molnár Kriszta akik jó néhány koncerten is
felléptek a zenekarral. Ez volt az első alkalom, hogy stúdióban dolgoztak. Addig nemigen
láttak szalagos magnót és stúdiós keverőpultot. A felvételt, amely 1995 márciusában jelent meg
műsoros kazettán, élőben is bemutatták a Fekete Lyukban a Független Adó vendégeként,
valamint önálló koncerten a Viking Clubban. Kezdettől fogva az volt a céljuk, hogy a zenén
keresztül egy szélesebb ifjúsági réteget nyerjenek meg a nemzeti gondolkozásnak. Nem
csoda, hogy gyakran falakba ütköztek! Így volt ez a botrányos 1995. augusztus 23-i
Diákszigeten való fellépésükkor, ahol két szám után nem engedte őket tovább játszani a
ledöbbent színpadmester. Erre a koncertre tulajdonképpen véletlenül keveredtek oda, egy a
fellépését lemondó alternatív rockbanda helyett, így a szervezők valójában nem is tudták, hogy kik ők és milyen zenét játszanak. Három számot nyomtak le gyors egymásutánban, míg Fehér Magyarország című dal végül kiverte a biztosítékot. A hírük ezután már több helyen megelőzte őket, így nem egy koncertjüket az utolsó utáni pillanatban mondták le a klubvezetők például a Ferencvárosi Művelődési Házban, a szentesi Graffiti Klubban, vagy a pesti Totál Metal Klubban. A kilátástalannak tűnő helyzet egyenes következménye volt néhány zenész kiválása, de a nehézségek csak új erőt adtak, hogy folytatniuk kell amit elkezdtek. Szerencsére hamar találtak egy új basszusgitárost Lukács Dani személyében, így az év végén újra koncertezhettek a Valhalla és az Archívum társaságában Borsod megyében. 1995 végére az addig nagyjából egységes magyar skinhead mozgalom kettészakadt nacionalistákra és nemzeti szocialistákra. A két irányzat külön kezdett koncerteket szervezni. A zenekar egyik vonulathoz sem akart tartozni, hiszen mindkét  oldalon sok barátjuk akadt. A Romantikus Erőszakból közben két alapítótag is kiszállt.

Ekkor került a basszusgitárosi posztra Faragó Peti az Erőltetett Menetből, a gitárt újra
Krisztián akasztotta a nyakába, a dobok mögé pedig először Lapát (ex. M.A.-Skins, Üldözési
Mánia, A.L.T., Nemzeti Front), majd az Erőltetett Menet egykori ütőse Kálló Tamás (Csövi)
ült be. Ezek a formációk főként a tagok magánéleti elfoglaltságai miatt nem sokáig működtek.
1996 decemberében egész oldalas riportot közölt velük az egyik legrégebbi angol skinhead
fanzine a British Oi!, az év végen pedig az első demónak köszönhetően felkérést kaptak egy
német kiadótól, hogy az egyik daluk szerepeljen egy válogatásalbumon, amely 1997-ben meg
is jelent CD-n és bakelit nagylemezen. Ezután hosszabb szünet következett. A banda 1998.
szeptember 28-án lépett újra színpadra a legendás német Oi! banda, a Boots & Braces
társaságában, a budapesti Jailhouse Rock Klubban. 1999 nyarán Balázs néhány futballhuligán
barátjával készített egy Fradi himnuszokat tartalmazó kazettaalbumot a Ferencvárosi Torna
Club száz éves fennállásának tiszteletére, valamint ezzel a társasággal rögzítette a Csak álom
című Romantikus Erőszak dalt a We Will Never Die Vol.2. válogatás CD-re, ami még ebben
az évben meg is jelent a holland Nordisc kiadónál. 2000 júniusában a Romantikus Erőszak
megint újjáalakult.

Hivatalos CD letöltések ITT!

ROMER TV

Sziva Balázs facebook naplókönyve