Elfogy a hold fenn az égen
Érhetetlen messzeségben
A magyarok útra keltek
Bizánc alatt tábort vertek
 
Lova táltos, öve ékes
Büszke Botond bizony mérges
Nekifeszül izmos karja
Készenáll a viadalra
 
Jött a görög, s halált ígért
Termete a felhőkig ért
Büszke Botond reásúlytott
Az óriás a földre hullott
 
A görögök siránkoznak
Éves adót sűrűn hoznak
Botond szava szelet kavart
"Soha ne bántsad a magyart"