Véres kard jár körbe
Talpon a nemzet
Nagy munka vár ránk
Már tisztul a kép
Városok falvak
együtt lélegeznek
A hazáért minden, a hazát semmiért
 
Hajlongó szolga
ül ott a trónon
Hízik a gazdag
és szenved a nép
Meddig tűrjük még,
hogy lopjon, raboljon
A hazáért minden, a hazát semmiért
 
Nem győzhet rajtunk
a pénz hatalma
Nincs szükség arra,
aki most fél
Lépni kell testvér
ütött az óra
A hazáért mindent, a hazát semmiért

Van egy barátom, szép kis jómadár
Mint egy felbőszült darázs, úgy tetovál
Kőbányai a srác, igazi nagymenő
A lábán citromsárga minden cipő
 
Ref.:
Hé Tibi, munka van, ma magamra varratom magam
Hú, de nagy! Eldobom az agyam
 
A környéken majd én leszek a sztár
Meg fog veszni értem minden lány
Vadul zümmög a tű, a víz lever
De a szépségért szenvedni kell

A népem fázik és éhezik,
De odafent mégis azt hiszik, hogy nekik elég
Egy darab kenyér és valami cirkusz
Túl gyorsan nõttek nagyra a bankok
És ha gondterheltek az arcok
Pórul jársz, a hitel eltemet

Talán majd egyszer
Szabad lesz a reggel
Talán majd egyszer felkel a napunk
Talán majd egyszer
fejre áll ez a rendszer
Talán majd egyszer harcba indulunk
 
Egymás után épülnek a plázák
És az ostobák alig várják
Dõl a pénz, s mindent elköltheted
Az idegen minket akar
Kicsúszik alólunk a talaj
Vörös az ég készül a nagy vihar

Jó a mûsor a film pereg
A tömeg tapsol és éljenez
Úgy unom már
A holocaust lejárt lemez

De láttam egy palesztin kölyköt
Hat éves volt a szegény ördög
és fejbe lõtték, mert köveket dobált a srác

Szülőföldem szép határa meglátlak-e valahára
Látom füstöd, de csak alig, hogy az égen sötétedik
 
Erdő, erdő de magas vagy, magyar hazám de messze vagy
Azt az erdőt levághatnám, magyar hazám megláthatnám
 
Olyan messze nem tudsz lenni, oda el ne tudjak menni
Ha a lábam térdig vásik, úgy is elmegyek odáig

Hallottad-e hírét szétrombolt falvaknak,
Leölt székelyeknek, elrabolt lányoknak
Olyan Székely Kata a leányok között,
Mint a piros rózsa a virágok között
 
Azt akarták tőle lenne árulóvá
Lenne árulóvá, rút gyalázkodová
Olyan Székely Kata a leányok között,
Mint a piros rózsa a virágok között
 
Mivel hogy meg nem tört, vesztőhelyre vitték
Vesztőhelyre vitték, gonoszul megölték
Olyan Székely Kata a leányok között,
Mint a piros rózsa a virágok között
 
Jeltelen sírjából, ha egyszer fölkelne
Székelyek sorsáról nagy vádolást tenne
Olyan Székely Kata a leányok között,
Mint a piros rózsa a virágok között

Veszedelemben vannak a határok
Székelyföldet pusztítják a tatárok
Letiporják a kutyák Erdélyország virágát
A lányokat szolgaságba hurcolják
 
A székelyek sem maradtak adósak
Tatárokból sokat lekaszaboltak
De ha egyet levágnak, három lép a helyébe
Úgy mennek a kivont szablyák elébe
 
Egyszer aztán nagy hirtelen vihar kél
Zápor esik, vad mennydörgést visz a szél
Magas égből a hunok lecsapnak, mint a zápor
Székelységet menteni a haláltól
 
Hadak útján Csaba királyfi vágtat
Körülötte patkószegek szikráznak
Győzhetetlen seregét új csatába vezette
Az ellenség kővé dermedt előtte

Ó, én édes jó Istenem
Oltalmazóm, segedelmem
Vándorlásban reménységem
Ínségemben lágy kenyerem
 
Vándor sólyom sebes szárnyát
Vándor legény vándorbotját
Vándor székely reménységét
Isten áldd meg Erdély földjét!
 
Vándor sólyom hazatalál
Édesanyja fészkére száll
Hazajöttünk megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária

Szenvedő magyarok beh keserves nékünk
Orosz ügynökök közt jaj de búsan élünk
Körülöttünk rendre gyászba borul minden
Elhagyott már minket a nagy magyar Isten

Nem zöldell az erdő, nincs virág a réten
Szívünkből kacagni elfeledtünk régen
S ha felcsendül mégis ajkunkon a nóta
Ávós szitok fakad minden magyar szóra

Pesti srácok hoztak vigasztalást nékünk
A Petőfi szobornál szabadság jött értünk
Tárgyalások helyett könnyfakasztó bomba
Szép reményeinket ez döntötte romba

Vajon mért is vagyunk, vajon miért is élünk
Hisz oda lett már minden halvány reménységünk
Inkább vesszen el hát szívünk drága vére
Meghalunk, de előbb megfizetünk

Hejj hejj, hopp hopp
Hejj hejj, hopp hopp

Hejj hejj, hejj hopp

Hejj hop, hej hopp 

Éga a házunk, ég a tarló, sok jó vitézünk halott

Gyönyörűszép magyar honra támadtak a bősz kunok

Három nap és három éjjel tartott a véres harc

Meghalsz Kapolcs ördög fattyja ötven méned lesz a sarc

Ref.:

Nagy király légy velünk
Rabláncon szenvedünk
Segíts most, fakassz vizet nekünk
Hej hej, hopp hopp…

Haragra gyúl László király, szikrát szór a két szeme

Istentelen pogányoknak országunkban nincs helye

Ma is hozzád könyörgünk, hát mentsd meg árva népedet

Cifra kaftánba bújt rablók fosztják ki a földedet

Szabad madár magasan jársz
Mi az oka alább nem szállsz?
Szabad madár magasan jársz
Mi az oka alább nem szállsz?
 
Leszállani nem szállhatok,
Mert szabadon nem járhatok
Leszállani nem szállhatok,
Mert szabadon nem járhatok
 
Azt a törvényt hozták reám,
Hogy sohase' legyen hazám
Azt a törvényt hozták reám,
Hogy sohase' legyen hazám

Rossz napok jönnek, hideg szelek járnak 
Nem hoz semmi újat a XXI. század 
A múltunk eladó, nekünk az üresség marad
És a kissebségeké a zsíros falat 

Csak gyűlöletről szólnak a hírek, 
De elszántak vagyunk, mint Belfastban az írek
Az éjszakába rémes hang üvölt 
Ezer görönygyre hullik szét a föld 

Inkább pusztuljon el minden, csak legyen végre rend
Az országhóditókat fojtsa meg a csend 
Inkább pusztuljon el minden végleg nyomtalanul
Bár felül a gálya de a víz az úr 

Szakíts, ha bírsz, ha mersz csak rajtad áll
Mi lesz a sorsod élet vagy halál 
Jöttment kufárok, média zűrzavar 
Kitépik szíved, hogyha magyar

Hetedhét országban pásztortüzek égnek
Küldöttei vagyunk hét magyar vezérnek
Ajándékot hoztunk, mely száz kinccsel felér
Fényes a sörénye a szőre hófehér

Régi regét mondok, szálljon messze tájra
Aki nem hisz benne az járjon utána

Cserébe kérünk tarisznyánkba földet
Gyöngyharmatos rétről, fűszálakat, zöldet
Kulacsunk merítsd meg haragos Dunába
Utunk kisérjen Istennek áldása

Régi regét mondok, szálljon messze tájra
Aki nem hisz benne az járjon utána
 
Hét nap telt el aztán és eljöttek újra
Nagyúr elé álltak fertályóra múlva
Paripáért adtad ezt a szép országot
Szedd a sátorfádat, sorsodnak adj számot
 
Régi regét mondok, szálljon messze tájra
Aki nem hisz benne az járjon utána
 
Szolgák azt a lovat menten agyonüssék
Aranyos fékét mezőre kivessék
Ezüstös nyergét sebes vízbe dobják
Így dúlt-fúlt a herceg, érti már a nyitját
 
Régi regét mondok, szálljon messze tájra
Aki nem hisz benne az járjon utána
 
Mi kárunk lesz abból, krónikák megírják
Fehér lónak vérét majd kutyáink isszák
Míves arany fékét mezőn megtaláljuk
És az ezüst nyerget vízből kihalásszuk

Magyarország, Erdély, halld meg hát
Ellenségeidet üsd és vágd
Kétfejű sas éles karma
Nemzetséged tépi, marja
Dobszóra ülj lóra
 
Rákóczi érkezett Munkácsra,
Híre ment már ennek Szatmárra;
Hátán cifra farkas bőre
Fején tollas süvege
Kurucok fejedelme
 
Bercsényi is elhagyta Ungvárt,
Mert ily állapotot rég hogy várt.
Jött urához olyan véggel,
Hogy lehessen segítséggel,
Hoz mindjárt sok huszárt.
 
Esze Tamás sem ül csak Tarpán,
Ember - higgyed - ő is a talpán:
Úgy tartja, hogy egyéb bérrel
Nem fizet csak labanc vérrel
Fegyvert vont, s majd vért ont.
 
Vitéz kapitányok, hadnagyok
Messze földön híres bajnokok
A császárt hogyha kinn kapják
Őt magát is megugratják
Bécs váráig futtatják

Nem úgy van most, mint volt régen
Nem az a Nap süt az égen
Nem az a Nap, nem az a Hold
Határunk se az ami volt
 
Átok fogta meg a magyart
Mert az soha össze nem tart
 
Duna, Tisza, Dráva, Száva
Magas Tátra, Mátra, Fátra
El kell veszni a világnak
Vagy győzni a szabadságnak