Ameddig gyerekek halnak éhen
Persze, hogy bomba robban a gépen
A szakállas próféta keletről úgy végzi majd,
Mint Jézus, aki a kufárokat elűzte,
A tőzsde meg keresztre küldte,
Hogy legyen elrettentő példa, ami még kitart
 
Ameddig, ameddig
Tartod a szád és nem teszel semmit
Ameddig, ameddig félsz
 
Ameddig, ameddig
Könnygázra épül a béke
Ameddig, ameddig félsz
 
Ameddig a gyilkos mond gyászbeszédet,
Ha azt kívánja az összes érdek
És nem kötnek fel minden Júdást éppen úgy,
Mint az embert, aki a nemzetért fogott fegyvert
És a legtöbbet adta érte, pedig tudta jól,
hogy élve innen nincs menekvés

Isten igazsága,
természet törvénye
Hunornak, s Magyarnak
szarvast űző népe
 
Életfák, szellemek
Haj, regő rejtem
 
Szarukürtjeinknek
hírt hozó búgása,
Fonott ostoraink
tüzes pattogása
 
Életfák, szellemek
Haj, regő rejtem
 
Boldogasszony Anyánk
napban járó képe,
Emese álmának
beteljesülése
 
Életfák, szellemek
Haj, regő rejtem

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma
S fiút fogannak a rab magyar anyák
Tekintsetek a fénylő csillagokra
S daloljátok a Kárpátok dalát
 
ref.:
E gránitölben egy a sors örökre
Együtt jár telelni innen a madár
Nincs a földnek oly hatalmú ökle
Ki ős vizeknek új törvényt csinál
 
Míg áll a Kárpát büszke gránitorma
És Délre folynak onnan a folyók
Hegyek szívének kincsét idehordva
Érett kelászért küld cserébe sót
 
Míg áll a Kárpát büszke gránitorma
Apánk csontjából terem a kenyér
Anyánk csókjának íze él a magván
A szent magon, 'mely mindennel felér

Égi madár, csodás Turul
Visszavár a néped
Mire újra tavasz virrad
Megint lesz majd fészked
Gondja lesz a Teremtőnek
Te szegény hazádra
Hallhatatalan égi madár
Nem leszel te árva
Jó az Isten, ad még esőt
Hét patak megárad
Szabadságot Magyarországnak!
 
Hová lettél Erdélyország, Vajdahunyad vára
Kis-Küküllő, Edőszentgyörgy, őrizők tanyája
Csíkmenaság, Farkaslaka, Hargita vidéke
Varázsjelet rónak ott az ősidő kérgébe
Jó az Isten, ad még hajtást a székely virágnak
Szabadságot Magyarországnak!
 
Megszólalt a kassai dóm öblös mély harangja
Ide hallik egész hozzánk az a régi hangja
Megértjük a muzsikáját, mintha csak beszélne
Mikor jöttök jó magyarok ünnepi misére?
Jövünk, jövünk, hozunk tömjént Isten oltárának
Szabadságot Magyarországnak!
 
Esztendőre égi madár
Lesz még fészked nálunk
Visszavívjuk mi magunknak
A régi határunk
Nem leszünk mi csonka ország
Nemsoká megválik
Inkább együtt esünk majd el
Az utolsó szálig
Büszke szívvel azt kiáltjuk oda a világnak
Szabadságot Magyarországnak!

A gulyásnak hibádzik a csordája
Kerekedik, rátalál a nyomára
Kerekedik, rátalál a nyomára
Véres a fű, ahogy lépked utána
 
Tisztásra ér, ahol még sohasem járt
Rózsabokor tövében egy kardot lát
Rózsabokor tövében egy kardot lát
Drágakővel rakták a markolatját
 
Viszi gyorsan, mert Atillát illeti
A gonoszságot ő azzal bünteti
A gonoszságot ő azzal bünteti
Igazlátók jövendölték úgy néki
 
Dobban a föld, csillag hullik a Mennyben
Észak, Kelet, Nyugat és Dél rettegjen
Észak, Kelet, Nyugat és Dél rettegjen
A Csudakard tiszteletnek örvendjen

A civilizáció romjain majd új virágok nőnek
Mi nem kegyelmezünk az ellenünk vétkezőknek
Visszatérnek közénk Szépmező fiai
Csillagok útján jönnek Atilla hunjai

Vérem vér a vérükből, a legenda újraéled
Hozzád is elér a hangom vár rád egy másik élet

Dicső harcosok, puszták tengerek
Ezer év küzdelem nézz fel az égre
 
Lángolnak a városok egy tehetetlen tűzben
Megbuknak a zsarnokok félelem szemükben
De szívük jég hideg, fagyos és kemény
A kardok fénylenek, ez a nép még ma is él

Aranyszőrű paripán
Száguld Keve a rónán
Így tedd rá! Úgy tedd rá!
 
Túl a Dunán farkasok
Fenekednek a gótok
Így tedd rá! Úgy tedd rá!
 
Keve feláll egy dombra
A támadást fontolja
Így tedd rá! Úgy tedd rá!
 
Virradóra nyergelnek
Zúgó folyón átkelnek
Így tedd rá! Úgy tedd rá!
 
Nyíl süvít, kopja reccsen
Gót nem marad meg egy sem
Így tedd rá! Úgy tedd rá!
 
Fehér csikót áldoztak
Szilaj táncot táncoltak
Így tedd rá! Úgy tedd rá!

Lánctalpak törték a csontot
Védőkart nem nyújt senki sem
A világ csak messziről nézte,
hogy a vérünk színe milyen
 
Nem mondta kedvesem anyámnak,
hogy még ma éjjel meghalok,
azt mondta csak, hogy tavaszra
visszatérek, s hogy bujdosok.
 
Kivégzőosztag vár minket
szép forradalmunk elveszett
56 gyertyalángot oltva
vérbíró mond ránk ítéletet
 
Jeltelen sírba hull vélünk
a nagyvilág becsülete
de visszatér ujjá születve
mindaz kit hív, s vár nemzete.
 
Előre mind Pesti Srácok
Előre mind kit hív a hon
Zászlónk lobogjon a barikádon
Édes hazánkért, új hajnalon

Csatatér az utcákon, bűnözők kormányon
Agymosott tömeg, se élő,se holt
A haza elveszik, a magyart üldözik
a földön, melyen annyiszor apáink vére folyt
Elég volt!
 
Elég volt! Tankok helyett bankok
Elég volt! Népnyúzó bitangok
Elég volt! Elég volt! Rendőrgáz, plexipajzsok
Elég volt! Már elég volt! Elég volt!
 
Levertük a csillagot, semmi sem változott
Gumibotok védik ezt az embertelen kort
A haza elveszik, a magyart üldözik
a földön, melyen annyiszor apáink vére folyt
Elég volt!
 
Elég volt! Tankok helyett bankok
Elég volt! Népnyúzó bitangok
Elég volt! Elégy volt! Rendőrgáz, plexipajzsok
Elég volt! Már elég volt! Elég volt!

Repülj sólyom, szelek szárnyán
Szállj, magasra szállj
Ameddig a szemünk ellát, miénk e táj
 
A hegyek, a földek, a folyók, a völgyek
A hant, ami eltakar
A kövek, a tűz, a víz
Itt minden 100% magyar
 
Csatákat vívtunk, Északtól le Délig
Bátor tetteinket még ma is beszélik
 
Ránk törtek sokszor hódító hadak
Elűztük őket, hírük sem maradt
 
Bölcsőnk és a sírunk, ha egyszer meghalunk
Áldjon vagy verjen a sors, ez az otthonunk

Dunaszerdahelyen, Mindenszentek napján
Fegyveres szlovákok támadtak ránk
Ártatlanul verték az embereket
A Csallóközben tombolt gyűlölet
 
Aki magyart gyilkol büntetlenül marad
És a gaztettekről beszélni sem szabad
Makó, Olaszliszka, Galgagyörk, Lacháza
Az áldozatoknak nincsen igazsága
 
Elragadva tőlünk földünk szene, érce
Letépve a büszke hármashalom bérce
Reggel, délben, este bennünket gyaláznak
Zálogba adják a Szent Koronánkat

Várunk a szebb jövőnkre
Várjuk azt a csillagot
Amely őseinket vezette
Amely hitet és erőt adott
 
Várunk a szebb világra
Hogy a szörnyű átok majd megtörik
És az emberarcú sátánok között
Valóra válnak az álmaink
 
Szabadon élhess, szabadon szólhass
Tanulni, dolgozni legyen jogod
Ne hulljon többé a szemedből könnycsepp
Újra lógjanak a gyilkosok
 
Hogy egy élet munkabére
Ne az éhhalál legyen
Egyszer megkönyörülnek majd
A meg sem fogant életeken
 
Ref.:
Ez csak álom, ahol hálót fon a halál
Ez csak álom még egy forradalom után

Elfogy a hold fenn az égen
Érhetetlen messzeségben
A magyarok útra keltek
Bizánc alatt tábort vertek
 
Lova táltos, öve ékes
Büszke Botond bizony mérges
Nekifeszül izmos karja
Készenáll a viadalra
 
Jött a görög, s halált ígért
Termete a felhőkig ért
Büszke Botond reásúlytott
Az óriás a földre hullott
 
A görögök siránkoznak
Éves adót sűrűn hoznak
Botond szava szelet kavart
"Soha ne bántsad a magyart"

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
 
Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!
 
Irtsd ki földjeinkről az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!